Sosem veti le végleg vörös rongyait a tetemre hívott Budapest?

„Az ötlettelenség és a nihil fővárosa lett Budapest, mely most még a csőddel is szembesül, közben zavart tömegek költöznek ki a városból, ám jó részük nem visz magával mást az agglomerációba, csak gyűlöletet, egy tönkrevágott és élhetetlen nagyváros gőgjét, amelyet békés kisvárosi embereken akarnak levezetni, megmutatni akarván a generációkon keresztül ott élőknek, hogy hogyan kell élni a saját életterükben. Olyan ez, mint amikor elromlik a pénztárgép és csak érthetetlen jeleket ont magából, ott a papír, rajta a festék, még sincs értelme az egésznek. Ilyen Budapest is, amely már nem teremt értéket, mérgezi az egész országot, régi bája elveszőben van, a gyönyörű épületek még ugyan lehelik ki magukból az egyedülálló hangulatot, de a körítés tönkreteszi az összképet.

Hiányzik a rend, hiányzik a gondos gazda keze, amely nem csak kötelességből vet oda néhány falatot a rábízott jószágnak, amikor az már majdnem éhen hal. Karácsony Gergelyék azonban nem hogy nem jó gazdák, ők maguk az útonállók és rablók, akik ellen kerítést kell emelni. Ők azok, akik elkótyavetyélik a javakat, közben jókat röhögnek, kiszolgáltatják a lakosokat a vakszerencsének, de hizlalják magukat rajtuk, amíg csak az utolsó vércseppet ki nem szipolyozták belőlük. De itt még nem állnak meg, Janus-arccal simogatják saját áldozataikat, és a fülükbe súgják, mérget csepegtetve, hogy tudják ám ők, ki a valódi bűnös: a kormány. Egyik kezükkel lesújtanak, a másikkal szemfényvesztő módon simogatnak, mintha mi sem történt volna. Láttuk már a Demszky-féle rémkorszak végén, hogy Budapestet hogy lehet élőhalottá tenni, aztán megtapasztaltuk, hogy mennyi munka árán sikerül kiemelni újra a fénybe a fővárost, most megint el kell jutni a zombiapokalipszisig, hogy ráébredjen a többség, a zsákutca nem vezet sehova? Megint ugyanaz lesz a forgatókönyv, hogy a baloldal teljesen lezülleszti a fővárost, amit majd helyettük kell az alapoktól újraépíteni a nemzeti oldalnak? A kérdés költői.

Jelenleg sajnos visszafordíthatatlanul megint ebbe az irányba tartunk, a sáskahad lassan befejezi pusztítását, amit lehet, még ellopnak és szétvernek, a szorgos hangyák meg várják a sorukat, hogy ismét rendet tegyenek. Hányszor kell még tetemre hívni ezt a várost? Hányszor lesz még hűtlen és felejti el, hogy ki árt neki és ki akarja a javát? Mert örökké nem lehet megmenteni.”

Nyitókép: MTI / Illyés Tibor

***

***